Teljesítmény motiváció

A személyiségünk alapmotívumainak egyike a csak az emberekre jellemző teljesítménymotiváció. Olyan késztetés, amely az egyén teljesítményének fokozására irányul, úgy hogy figyelembe veszi mások teljesítményét és igyekszik meghaladni azt. Az első teljesítmény motivációra irányuló kísérletet H. Murray amerikai pszichológus írta le 1938-ban. Vizsgálatára kifejlesztette a Thematic Apperception Test-et (Történet Felfogó Teszt). A vizsgálat során, képeken ábrázolt jelenetek alapján kellett megállapítani, hogy miről szól a kép eseménye, mi volt az előzmény és mi lesz a várható következmény. Teljesítmény motiváció néhány szóban megfogalmazva: szükséglet a megbecsülés, az elismerés iránt.

A nevelés és a szocializációs folyamatok során az egyén megtapasztalja, hogy a társadalom tagjai minden megnyilvánulását minősítik, ezért az egyedfejlődés viszonylag korai szakaszától kezdve saját magát is a teljesítménye tükrében látja. Atkinson teljesítménymotivációval kapcsolatos vizsgálatai azt bizonyították, hogy a bizonytalan kimenetelű feladathelyzetben, két egymással ellentétes motívum jelenik meg a tudatban. A cél elérésének és a kudarc elkerülésének a motívuma. Az elmélet elsősorban olyan helyzetekre igaz, ahol a személy egyrészt felelősnek érzi magát a kimenetelért, másrészt az eredményét összemérik valamilyen mércével. Ezt nevezzük teljesítményhelyzetnek. Az ilyen szituációkhoz való viszonyulás személyes kompetenciákat vár el az egyéntől, amelyek megoldásakor az ellentétes motívumokból az lesz a hangsúlyos, amelyik az egyén személyes orientációjának jellemzője.

A teljesítmény motiváció jelenléte nem kötődik anyagi elismertséghez, hiszen kielégítettsége esetén önmagunk vagy mások elismerésére vonatkozik. A teljesítmény motiváció kialakulását az egyéni adottságokon túl nevelési és kulturális hatások is befolyásolják. A sikerorientált közeg erősíti, míg a kudarckerülő gyengíti a teljesítményhez való hozzáállást. A teljesítménymotívumok meghatározásának alapja az igényszint és a teljesítményszint összefüggése.

A magasan teljesítménymotivált embereknek fontos a jó teljesítmény, a siker, ezért képességeiknek megfelelő szintű feladatokat vállalnak. Jellemzően közepes nehézségű célokat tűznek ki maguk elé, amelyeket kitartó munkával és igyekezettel valósítanak meg. Büszkék a sikereikre, a kudarcokat, – abban az esetben, ha úgy érzik minden tőlük telhetőt megtettek, – könnyen feldolgozzák.

Az alacsonyan teljesítménymotiváltak célja a kudarc elkerülése. Igényszintjük nincs összhangban a teljesítő képességükkel. Az alacsony teljesítmény motivációval élő személyek labilis önértékelésük pozitív stabilizálása érdekében képességszintjüknél sokkal alacsonyabbra, vagy jóval magasabbra helyezik a mércét egy-egy feladat kapcsán. A „nem vagyok elég jó” és „nem felelek meg a követelményeknek” érzések szociális motívumai a szeretet elvesztésétől való félelem dominál a teljesítéseik során. A teljesítmény motívum ezek tükrében egyaránt jelen van a célok kitűzésének és elérésének folyamatában.

Atkinson kísérletei, amelyek jól használhatóak a kitartás elemzésére is, azt bizonyították, hogy a különböző teljesítményhelyzetek közül a sikerorientált személyek akkor a legkevésbé motiváltak, amikor a siker szubjektív valószínűsége 0 vagy 1. (0 = teljesen biztos, 1 = kizárt a siker). Számukra az a leginkább inger gazdag helyzet, ha a siker valószínűsége megítélésük szerint 0,5 körüli, azaz a siker és kudarc valószínűsége nagyjából egyenlő.

A kudarckerülő egyéneknél a 0,5 körüli valószínűség adja a legalacsonyabb a motivációt, mert leginkább olyan feladatokat vállalnak szívesen, amelyekben a siker biztosra vehető.

Atkinson kísérleteit David McClelland más szempontok szerint folytatta. Szerinte a teljesítményszükséglet arra irányul, hogy az egyén sikeres legyen minden olyan cselekvésben, melyre alkalmazható a kiválóság valamilyen mércéje. A modell három alap összefüggésre hívja fel a figyelmet teljesítmény motiváció szempontból.

·         Általános motivációs állapot, igényszint,

·         Feladat nehézsége (siker és a kudarc szubjektív valószínűsége)

·         Céltárgy incentív értéke

Hoppe megállapította, hogy az igényszint a korábbi tapasztalatok függvényében változik. Az emberek a sikeresen végrehajtott tevékenységeket követően magasabbra teszik a mércét, kudarc után pedig alacsonyabbra. Megállapította, hogy ez a védekező mechanizmus egy fajtája, mert megvéd a folytonos kudarctól és a túl könnyű teljesítéstől.

Az igényszint két egymásnak feszülő tendencia közötti kompromisszum eredménye:

·         Vágy a kudarc nyomán fellépő csalódottság érzésének elkerülésére, ami csökkenti az igényszintet

·         Vágy a lehető legmagasabb szinten megvalósuló sikerre, ami emeli az igényszintet

A sikeres célelérés mellett a kudarcfélelem is befolyásolja a teljesítményhelyzetben történő viselkedést, így az igényszint kialakítása két ellentétes késztetés kölcsönhatásának eredménye. Egyfelől a feladat nehézsége, másfelől a siker vonzereje határozza meg a siker valószínűségét, amely hozzájárul a pozitív énkép fenntartásához, biztosítva a megfelelő önértékelést. A teljesítmény és a siker azokban az emberekben magasabb motivációjú, akik erősebb kompetenciamotívummal rendelkeznek. Eredményorientáltak, cselekedeteikért személyes felelősséget vállalnak, szívesen tűznek ki maguk elé ösztönző célokat, előszeretettel vállalnak kockázatot, aktívan keresik a bizonytalanságukat csökkentő információkat. Jellemzőjük őket az alkotó és újító viszonyulás, a fejlődés lehetőségeinek keresése.

A kudarckerülő személyek ezzel szemben kudarc esetén hamar feladják a küzdelmet, hajlamosak a sikereiket külső tényezőkre hárítani, sikertelenségeik okának (szerencse) a kompetenciáik hiányát látják. A siker számukra nem öröm forrás, szorongással állnak a teljesítmény igényű helyzetek előtt.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy az erős teljesítménymotivációval rendelkező emberek odafigyelnek a munkájukra, és tudatában vannak a képességeiknek. A jól körülhatárolt feladatokat kedvelik – azokat, amelyeknél jól le lehet mérni a sikert vagy a kudarcot. A kevésbé teljesítmény motiváltakkal ellentétben, nem egykönnyen adják fel azt, amibe belekezdtek, még többszöri kudarc ellenére sem. Másoktól segítséget csak végszükség esetén kérnek, és szeretik, ha visszajelzik számukra, hogy hol tartanak, mit csináltak jól és mit rosszul.

A teljesítmény motiváció és a stressz kezelés összefüggései

A teljesítmény motiváció szempontjából még egy vizsgálati szemponttal foglalkoznunk kell. A teljesítményt befolyásoló személyes attitűdökből kiemelkedik a stressz kezelésének képessége, hiszen a teljesítmény és az elvárt eredmény szempontjából a megvalósítás során ez végig jelen van a személyiségben.

A stresszt jelen esetben úgy tekinthetjük, mint egy folyamatos, interaktív folyamatot, amely az embereknek a környezetükhöz való fizikai vagy pszichológiai alkalmazkodásuk során jön létre. Dr. Selye János (világhírű biológus professzor, a stressz-kutatás professzora) meghatározása alapján „a stressz: a test nem specifikus válasza a testet ért igénybevételekre. ” Bármely élethelyzet, amely alkalmazkodást követel meg tőlünk legyen az kellemes, vagy kellemetlen – stresszor. A stressz nem csak káros lehet. Valamennyi stresszre szüksége van az élő szervezetnek ahhoz, hogy fenntartsa aktivitását. A pozitív stresszt igazi stimuláló szerként éljük meg, optimistának, produktívnak, erősnek, dominánsnak érezzük magunkat tőle. Ha a kihívások véget érnek, a testünk rövid időn belül visszatér egyensúlyi állapotába. A teljesítmény elérésével összefüggésben a terhelésre adott leggyakoribb negatív érzelmi reakciók: szorongás, düh, az értelmi funkciók közül leginkább a gondolkodásra, az emlékezésre és a problémamegoldásra van hatással. A viselkedésben megnyilvánuló teljesítménnyel összefüggő stressz válaszok közé az ingerlékenység sorolható.

Az emberek azokat a terheléseket viselik el nehezebben, amelyek váratlanok, irányíthatatlanok és gyakran előfordulnak. A negatív stressz leggyakrabban azoknál fordul elő, akik örökös versenyhelyzetben élnek, jellemzően teljesítmény orientáltak. A kevésbé teljesítmény motivált emberek sokkal oldottabbak és könnyedebbek.

A motivációhoz kapcsolt személyes attitűd, képességek, készségek

·         Cél-orientált

·         Önbizalommal rendelkezik

·         Megfelelő az önismerete

·         Versenyszellemű

·         Realista

·         Kitartó

·         Fegyelmezett

·         Terhelhető

·         Koncentrált

·         Cselekvés orientált