Serdülőkor jellemzői

Bevezető

A serdülőkor az emberi élet első olyan meghatározó időszaka, amikor egyre nagyobb szerepet kap az önállósodás és a tettekért való felelősség vállalás. A gyerekkor gondtalanságát felváltja a felnőtt életre való felkészülés, egyre nagyobb súly terheli a fiatalokat az élet számos területén. A növekvő terhek és ezek feldolgozása, a környezettel való interakciók és konfliktusok sok esetben feszültségeket keltenek a tinédzserek lelkében. A problémák kezelése és azok meghatározása nagyban a felnőtt élet alapjait határozzák meg, így különösen fontos a folyamatok ismerete és az ezekre adott válaszok jó megválasztása nem csak a fiatal, de a szülők, pedagógusok és segítők részéről is.

A serdülőkor meghatározása

A fejlődéslélektan a pubertás kort 10-től 12-13 éves korig, míg a posztpubertás, vagy serdülőkort 12-13-tól 17-18 éves korig írja le. A gyerekek személyiségének, fizikai és közösséghez való viszonyának változásait a környezetük nap, mint nap tapasztalhatja. Bár a változás három síkon – biológiai, pszichológiai, szociológiai – zajlik, ebben az írásban a biológiai változással járó tünetekkel és annak leírásával nem foglalkozunk, csak a pszichológiai és társas változásokat jellemezzük.

Pszichológiai változások

Erikson (fejlődéspszichológus, USA) szerint a serdülőkor fő feladata az identitásképzés. Ez a folyamat a „Ki vagyok én? Milyen vagyok? Merre tartok?” kérdésekben fogalmazódik meg benne. Először ebben az érési szakaszban tudatosul a gyermekben, hogy elvárások vannak vele szemben, melyeket nem a család támaszt. A társadalom új életfeladatokkal, új megmérettetésekkel szembesíti, és ez kérdéseket vet fel benne, konfrontációt okoz a megszokott reakcióiban. Felébred az autonómia igénye, amely megjelenik abban, hogy saját életéről maga kíván dönteni. Megfogalmazódik a kezdeményezés igénye, nagy álmok, tervek formájában.

A teljesítmény igénye új változatban lép be az életébe. Már nem korlátozódik a szülő, a tanár által kijelölt feladatokra, saját érdeklődési köröket alakít ki, megjelenik a saját munka minőségéért vállalt felelősség kérdése.

Az önértékelés változása is problémát jelent a serdülőknek. Bizonytalanság, szélsőségek között ingadozás jelenik meg a viselkedésében. Különbözőnek mutatja magát, helyzettől, csoporttól függően, általa idealizált, vagy elképzelt szerepeket próbálgat. Belső konfliktusba keveredik a saját tényleges viselkedése és a mások által elvárt viselkedése közti eltérések miatt. Bár észleli ideális énjét, jelen állapotában nem felel meg annak, ezért egyre több önmegfigyelést végez saját tulajdonságait, képességeit illetően. Állandósul a kérdés, mennyire vagyok elégedett önmagammal?

A következetes önkép kialakítása sok belső feszültséggel jár, amit részben saját magán, részben a környezetén vezet le. Fontossá válik a megnyerő külső, társas elfogadottság, népszerűség. Intenzívvé válik mások megítélése és az önmegítélés folyamata. Mindezek mellett a saját társadalmi megítélésének integrációja is kezdetét veszi, aminek hosszú érési szakasz után az ifjúkor vet véget.

Az identitáskrízis tünet együttesébe beletartozik az antiszociális viselkedés, a hazudozások, az iskolai kimaradások, a veszélykeresés, extrém formában a depresszió vagy az öngyilkosság gondolata.

Serdülőkorban leggyakrabban előforduló identitáskrízis válságtünetei

·       A képzelet és valóság összemosódása

·         Nagyfokú érzelmi, hangulati, affektív labilitás és nyugtalanság

·         Önmagába zárkózás

·         Kifelé mutatott passzivitás

·         Beilleszkedési nehézségek

·         Depressziószerű gondolatok

·         Olykor kényszeres megnyilvánulások

·         Elakadások a serdülőkori feladatok teljesítésében

·         Gyakran a vágyott szerepek és a valós pozíció közti ellentmondás elviselhetetlenségéből fakadó dühkitörések

·         A magányos kamasz öngyűlölővé válása

·         Kezdeti párkapcsolati kudarcok

·         A szexuális identitás vélt vagy valós eltérései

Serdülőkorban leggyakrabban előforduló teljesítménykrízis válságtünetei

·         Negatív szülői mintából fakadó konfliktusok

·         Az iskolai kudarcok kapcsán megélt szélsőséges frusztráció

·         Saját irreális elvárásokból fakadó dühkitörések

·         Motiváció hiányból fakadó tehetetlenség és fizikai lustaság

·         A megküzdési stratégiák hiányából fakadó érzelmi labilitás

·         Önértékelés, önbizalom hullámzásából következő depresszív és túl felelőtlen viselkedés közötti csapongás

·         A referenciaszemélyek értékei, a referenciacsoport normái és a fiatal ideáljai közötti különbségből eredő szélsőséges magatartászavarok

Serdülőkorban leggyakrabban előforduló autoritáskrízis, a lázadás válságtünetei

·         Agresszív magatartás

·         Trágár beszéd

·         Túlzott felnőttség keresés

·         Szabályszegések sorozata

·         Nagyfokú veszélykeresés

·         A teljesítmény elutasítása

·         Drog- és alkoholfogyasztás

·         Szélsőséges csoporthoz csapódás

·         Bűnözés

Szociális változások

A serdülőkor jellegzetes krízisei, konfliktusai nem függetlenek attól a történelmi kortól és társadalmi környezettől, melyben a folyamat zajlik. A primitív társadalmakban rövidebb és zökkenő mentesebb a pubertáskori változások megélésének folyamata, mert a jól szabályozott társadalmi élet, a hagyományok, szokások, kevesebb és egyszerűbb társadalmi szerep, sokkal könnyebbé teszik az elfogadás, önazonosság a csoporthoz tartozás átértékelődését.

A fejlett társadalmakban kb. 100 éve jelent meg a serdülőkori krízis jelensége, mert a munkamegosztás differenciálódása, a társadalmi rétegződés, a szerepek bonyolultsága összetett problémaként jelenik meg a személyiség érési folyamatában.

A XX. század második felében megjelenik az ifjúsági kultúra. A fiatalság, mint önálló társadalmi réteg jelenik meg a társadalomban, ezzel egyrészt az egyénnek biztonságot adva, másrészt visszafogva a fejlődést, mivel így kevésbé vonzó a felnőtté válás. Az előzőekben említett akcelerációs folyamattal összefüggésben ez az, ami a fiatalokat még nehezebb helyzetbe hozza.

A serdülőkori identitásváltással párhuzamosan dinamikus folyamat zajlik le a fiatalok szociális viszonyulásaiban, mind a szülők, mind a kortársaik tekintetében. A szülői szerepek átalakulnak. Kevéssé lesz fontos a gondoskodás, miközben a gyerek kritikusan kezd tekinteni a szülők normarendszerére. Az egyik oldalon önállóságot követel a döntéseiben, de kritikai érzéke még nem olyan fejlett, hogy a döntéseivel járó felelősséget is vállalja. Gyakran alakulnak ki ebben a fejlődési folyamatban olyan helyzetek, amikben a gyerek elvárja, hogy önállóságot kapjon a szabadideje eltöltésében, de felháborítónak tartja, ha a szülő megköveteli a leckéje megírását. A konfliktusok gyakran abból származnak, hogy a család nem képes alkalmazkodni a megváltozott gyermeki magatartáshoz, nincsenek információik arról, hogy ebben az időszakban milyen változásokon megy át a gyermekük.

Miközben a serdülő számára egyre kevésbé fontosak a családi kötelékek, felértékelődik számukra a választott csoport, a barátságok szerepe. Tetőpontjára ér a referencia/mintaértékű személyek keresésének folyamata, amely a saját önazonosságának keresését támogatja.

A pubertáskorban a fiatalok szolidaritást, érzelmi támaszt, elköteleződést várnak el barátaiktól. Egyre inkább a kortársak, és nem a szülők lesznek a bizalmas partnerek. A barátság a serdülőkor elején szinte kizárólag az azonos neműekre korlátozódik. A pubertáskor végén, a nemi identitás fejlődésének egy későbbi szakaszában változik a baráti csoportok összetétele. A jelenség oka, hogy a pubertás kor eleje a nemi identitásfejlődés korszaka, amelyben az azonos neműek véleménye, viselkedése fontos mintaadó és referencia.

Kortárscsoport és a barátok hatása

·         A felnőtté válás segítője, támogatja a szülőkről való leválást, a függetlenedést

·         Új érdeklődési körök kialakulását segíti

·         Szocializációs folyamat befolyásolói

·         Értékrangsort, stabilitást, összetartozás élményt ad, lehetővé téve az irányító szerep vállalását

·         Elszigetelődés veszélye ellen ható közösségi erő

·         Ebben a közegben sajátíthatóak el a kölcsönösség, versengés, együttműködés szabályai

·         A gyermeki, ifjúsági kultúra hordozói

·         Elősegíti a szociális kompetencia fejlődését

·         Támaszt nyújt az én számára, lehetőséget ad az én érvényesítésére

·         Teret enged az intimitásnak, előkészíti a partnerkapcsolatokat

A serdülői kortárscsoportok (osztály, baráti, hobby, sport stb. közösségek,) szociális és szervezeti egységként is működnek. Olyan helyek, melyben a gyerekek átélik és alakítják a társas élet szabályait, az alá- és fölérendeltségi viszonyokat, az együttműködést és a versengést, a szolidaritást, a kirekesztést. Megtanulják, hogyan juttassák kifejezésre és érvényesítsék érdekeiket, miként éljenek együtt a mássággal. A természetes és mesterséges közösségek megtanítanak bizonyos viselkedésmintákat, amelyek az adott életkorban máshol nem sajátíthatók el. A pubertáskori elfogadottság érzés erősségével és a szociális elfogadottsággal függ össze, hogy a gyerek milyen elfogadottságot élt meg a közösségtől és a felnőttektől. Szociális érettsége és lelki egészsége szempontjából nem csak a kortárs közösségi hatásoknak van jelentősége, hanem a pedagógus, és az őt körülvevő felnőttek személyes odafordulása is hatással van a beilleszkedés minőségére.

Szociális gátlás és beilleszkedési zavarok tünetei

·         Csapongás a csoportok között

·         Gyakori szerepváltások a különböző csoportokban

·         Szerepkonflikusokból kialakuló gyakori frusztráció

·         Meg nem értettség érzése

·         Félelem a mások előtti megnyilvánulástól, nevetségessé válástól, szorongásos tünetek kialakulása

·         Csoportfüggés különböző tünetei

Összefoglalás

A kamaszkor, mint az az eddigiekből is kiderült, a folyamatos krízisek időszaka. A válság alapja, hogy az élet más szakaszaihoz viszonyítva gyorsabban jelennek meg lényeges, a fejlődéssel törvényszerűen jelentkező változások. Krízis abban az értelemben, hogy felbomlik a gyermekkor egyensúlya, és hosszú éveken keresztül alakul, készülődik az új egyensúly, amely a felnőtt életét jellemzi. Ez az átmenet fájdalmas, mint majdnem minden változás.

Vekerdi Tamás „Kamaszkor körül” című előadásában arról beszél, hogy a kamaszkor egy második születés, amikor testi-lelki értelemben újjászületik egy ember. Felnőttként azonban csak edzőként, a pálya szélén lehetünk jelen, hiszen a fiatalnak önállóan kell ezen a folyamaton végigmennie.

A szakmai anyaghoz felhasznált irodalmak listáját megtalálhatod a Felhasznált irodalom menüpontban ITT.