Az ifjúkor

Bevezetés

A serdülőkor végén, a felnőtt kor ajtajában általában új kihívásokkal állnak szemben a fiatalok. Ekkor szakadnak el véglegesen a biztos hátteret adó családi környezettől, valamint ekkor alakítják ki saját önálló egzisztenciájukat. Ez a változás azonban nem zökkenőmentes, az akadályok megélése feszültségeket kelthet, aminek megélése minden ember számára más és más.

Az ifjúkor jellemzése

Az ifjúkor jellemzője, hogy az egyén túljut a serdülőkor pszichés nehézségein, kialakul az önálló identitása, saját stabil én képe. Ez a fejlődéslélektani szakasz nehezen megítélhető, mert nagy eltérések találhatóak az érettséggel kapcsolatos behatárolás kezdeti időszakában, és a befejeződését jelentő időszakban is. Az ifjúkori fejlődéslélektani szakasz végső határa az iskolázottságtól, és a társadalmi környezettől függően meglehetősen változó, azonban egységesen elmondható, hogy legfontosabb feladata a társadalomba való beilleszkedés.

Ebben az időszakban zajlik le a harmadik alakváltozás, azaz helyreállítódnak a helyes testarányok, ami harmonikusabb mozgásban is kifejeződik. A fejlett mozgáskoordináció együtt jár a testi erő és reagáló-képesség növekedésével, ebből fakadóan a fizikai teljesítőképesség magas. Viselkedését sokszor még a vakmerőség és meggondolatlanság jellemzi, mert a fiatal felszabadul az otthoni ellenőrzés alól és megteremti az önellenőrzését. Gyakran már ez is elég biztonságérzetéhez.

A spontán viselkedésekkel kapcsolatos stabilitási folyamatot megnehezítik a szülőktől való leválás, munkába állás, partner kapcsolat kialakításával kapcsolatos elvárások.

Erikson (1969) az alábbiakkal jellemzi e korszakot: „Könyörtelenül kényszerítik a fiatalt olyan döntések meghozatalára, amelyek gyorsuló iramban egyre végérvényesebben öndefiniálódásokat, irreverzibilis szerepeket és így életre szóló rögzítéseket eredményeznek. A fiataloknak várakozási időre van szükségük a gyermekkor és a felnőtt élet között, institúcionalizált pszichoszociális haladékokra, amelyek folyamán kialakulhatnak a belső identitás végleges keretei…” „De miközben igényli a haladékot, a moratóriumot, ugyanakkor önészlelésének sajátszerűségét is összeköti társadalmon belüli elismertségével… ez az elismertetés nélkülözhetetlen az én számára…”

Az ifjúkor érzelmi fejlődésére a serdülőkor negatív élményeinek a pozitívra történő átfordulása a jellemző. A fiatal hangulata tartósabb és kiegyensúlyozottabb, mint serdülőkorban volt, de lelkesedés és heves érzelmi megnyilvánulások előfordulnak. A helyzetek „énes” értelmezése helyett a felnőttekre jellemző felelősségvállalás alakul ki. Megváltozik a kapcsolatrendszer, a barátság elsődlegessége helyett, a másik nem iránti érdeklődésé lesz a fő szerep. Sokak számára kialakul egy új társasági kör, a munkahelyi kapcsolatok. Az ifjúkorban tehát elsősorban a szociális fejlődés terén következik be lényeges változás. Bővül és kiteljesedik az ifjú érdeklődési köre, kifejlődik öntudata és erősödik az önállósulási törekvése. Kifejlődik az igénye, hogy véleményt alkosson fontosabb társadalmi kérdésekről. (Völgyesy 2006) Jellemző a csoport-vélemény elfogadása helyett az utánzás nélküli egyéni véleményalakítás.

A megismerési folyamatok mindegyike magas fokot ér el, a fizikai erő maximalizálása mellett a szellemi teljesítmény is a csúcsra ér, mind fogékonyság, mind feldolgozás, mind regenerálódás tekintetében.

Az ebben a korban kötött barátságok sokkal egyenletesebbek és tartósabbak. A maradandóbb kapcsolatok mélyebb érzelmi töltetűek. Ifjúkorban a személyiség alkalmassá válik a partnerkapcsolatra és a házasságra. A párválasztási érettség fő jellemzője az intim szerelmi-szexuális kapcsolat igénye, és az ebből következő párkereső törekvés.

Erikson (1969) elmélete szerint e korszak fő konfliktusa az intimitás iránti igény az izolációval szemben. Az intimitás az emberi kapcsolatok meghatározó jellemzője, a bizalom és a kölcsönös gondoskodás érzésén alapul, miközben saját független mivoltukat is megélhetik a felek. Alapja a kölcsönösség, az alkalmazkodás, az egyenrangúság érzése, a pszichés érettség, és a fejlődés a kapcsolatokban. Ez az érzelmi megélés a személynek azt az elégedettséget adja, hogy önmagát cselekvőbbnek, hatékonyabbnak élheti meg, és igényeit jobban megvalósíthatja.

Minderről Buda Béla a következőket mondja: „a gyermekkor és felnőttkor pszichológiai különbözőségének egyik vetülete a gyermeki aszimmetrikus kapcsolatok helyett a szimmetrikus felnőtt-felnőtt kapcsolat kiépítése”.

Az ifjúkor és az azt követő fiatal felnőttkor feladatai

·         A társadalomba való beilleszkedés

·         Pályaválasztás, önálló élet kezdete

·         Önállósodási folyamat elindítsa és befejezése

·         Egyéni stílus megtalálása

·         Akarat és kitűzött cél összekapcsolása

·         Érzelmi kapcsolatok elmélyítése, azonosságok keresése

·         Intimitás bizalom légkörének megtapasztalása

·         Családalapítás

Jung szerint a fiatal felnőttkor átmenetet jelent a gyermek és felnőttkor között. Az egyén belép a munka világába, elkezdődik a személyes célok megvalósításának időszaka. Eközben számtalan problémával kerül szembe, ami az irreális elvárásainak következménye. Ezek számos területen megjelennek, ilyen pl.: a munka a szexualitás, a célok, az egyéni érték meghatározása. Jung az ifjúkori munkálkodás kulcsszavainak a teljesítményt és hasznosságot tekinti, céljának pedig, a társadalmi egzisztencia megteremtését. Jung a különböző problémák megjelenése mögött egyetlen okot emel ki, a változástól való félelmet. A felnőttség érzés belső törekvése és az új helyzetek beláthatatlan megoldási konfliktusa sok fiatalt krízisek megélésbe húzza.

Posztadolencia

Az egzisztenciális beilleszkedés első feltétele a tanulmányok lezárása, és a kapcsolati háló stabilitásának megteremtése. A mai oktatási, gazdasági és társadalmi szerkezetben ez a folyamat akár a fiatal 30-as éveire is kitolódhat. Ebben a tekintetben jelentős hatása van a szocializációnak. A vidéken élők, alacsonyabb iskolázottság mellett a folyamat gyorsabb, a városi, közép és felső osztálybeli fiataloknál egyre jellemzőbb a felelősség vállalás és az egzisztencia megteremtésének kitolt időszaka.

Keniston (1968) posztadoleszcencia néven említi ezt a periódust, amely a pszichoszexuális érettség teljes kialakulása, vagyis a pubertáskor vége és a társadalmi értelemben vett felnőtté válás időszaka között húzódik meg. A szakirodalom kapunyitási pánikként definiálja a jelenséget.

Napjainkban „meghosszabbodott kamaszkorról” (posztadoleszcens) beszélünk, amely a felnőtté válás folyamatát jelentősen késlelteti, és személytől függően rövidebb, illetve hosszabb ideig is eltarthat.

Posztadolencia jellemzői

·         A tanulás és a munkavállalás határai elmosódnak

·         A párkapcsolati szokások megváltoznak (házasság helyett élettársi kapcsolat)

·         A gyermekvállalást elhalasztják

·         A szülői támogatás jelentősen elhúzódik

Az ifjúkor krízisei

A fiatalok jelentős része küzd az életszakasz váltás nehézségeinek konfliktusaival, melyek, mint elköteleződési pánik, szabadság és döntésképtelenség dilemmáiként jelennek meg.

Elköteleződési krízis

Legfőbb kiváltója az elszigetelődés. A modern technológia következtében fellépő csoportműködések megtapasztalásának hiánya, az oktatási rendszer látszólagos szabadsága, a késői identitás kialakulás, mind azt a veszélyt hordozzák, hogy a fiatalok eltávolodnak másoktól, nem tudnak tartalmas, mély emberi kapcsolatokat kialakítani.

Ez nem csak a párkapcsolati és baráti kapcsolataikat veszélyezteti, hanem hatással van a munkába való beilleszkedésükre is. Az elköteleződéstől való félelem aláássa az egyén önérzetét, gátolja a kölcsönös érzések kifejlődését. Az elköteleződési pánik az élet bármely területén megjelenhet a választási lehetőségek látszólagos sokszínűségéből eredő szabadság és a „jól kell választani” bénító kényszeréből következő döntésképtelenség hatására.

Munkába állás krízise – kapunyitási pánik

Az iskolaévek szabadsága után generációs problémaként merül fel, a munkába állás feladata. Ez a lépés, bizonytalanságokat, kétségeket ébreszt a fiatalokban, mert egy új hierarchikus rendszerbe való belépés újra értékelt önképet kíván. Az eddigiektől eltérő viselkedés modellek, – megküzdési stratégiák, konfliktus kezelési modellek, szerepek, – az új környezetben nem működnek. Sem a behódoló, sem az autoriter viselkedés elakadásokat fog számukra okozni a munkakörnyezetben. Nehéz választani a kínálkozó lehetőségek közül, (elköteleződés probléma), de az is nehéz, ha nincs választási lehetőség (munkanélküliség, alulképzettség).

A jelenlegi gazdasági helyzetben (fiatalok 30% körüli munkanélkülisége), még kiszolgáltatottabbak a most pályakezdők. A fent ismertetett életkorból adódó kihívások, és az egzisztencia megteremtésének problémái, sok fiatalban elégedetlenség érzését keltik, és egyre fokozzák azokat a dilemmákat, amikkel az önállóság, családalapítás területén szembe kell nézniük. A fentebb említett kapunyitási pánikkal küzdők tünete a passzivitás, a döntésképtelenség és depresszió lehet, de ennek az ellentettje is, a felfokozott, érték nélküli, élvezethajhászó élet.

Kapunyitási pánik még egy területen érzékelhető a fiatalok körében. Azoknál is előfordul, (zömmel család és kapcsolati témában) akik hamar kiégtek a karrier és sikerorientált elvárásokban. (Robbins és Wilner, 2001) a jelenség hátterében egyéb okokat is lát, ilyen pl.: az önérvényesítésben vélt boldogság ígéretében való csalódás, a média hamis képét a sikeres fiatalokról.

Sokan azzal szembesülnek, hogy a kemény versenyben kínálkozó lehetőségek mögött monotónia, megalkuvások sorozata, túlhajszoltság és érzelemnélküliség húzódik meg. A „szorongó, gátlásos, szociális helyzetekben nehezebben oldódó, kommunikációs problémákkal küzdő fiatalok, bármilyen okosak és tehetségesek is könnyen háttérbe szorulnak, hiszen nem a való tudás számít, hanem az, amit az illető el tud hitetni magáról”. Azok, akik csalódtak választásukban, feleslegesnek érzik azt a sok erőfeszítést, amit a munka érdekében tettek, így néhány évnyi munka után „kiégnek”.

Miért jó ma mégis fiatalnak lenni? (saját tapasztalataink alapján)

·         Technikai vívmányok, kommunikáció használata. Az internetes kommunikáció miatt a távolság nem akadály, sokkal gyorsabb a hírközlés, segíti a régi és új kapcsolatok fenntartását és kiépítését.

·         Szabadidő, társasági élet területén több lehetősége van a mai fiataloknak, mint az előző generációknak.

·         A többnyelvűség adta szabadság az élettér kitágulásának lehetőségét sokan pozitívumnak élik meg.

·         A választási lehetőségek (pl.: oktatás) és a kötetlenebb életmód sokuk számára a legnagyobb előny.

·         A komfortosabb, jobb életkörülményeket szinte minden fiatal érzékeli.

A szakmai anyaghoz felhasznált irodalmak listáját megtalálhatod a Felhasznált irodalom menüpontban ITT.