Autonómia motiváció

Autonómia szó jelentése, önszabályozottság, olyan érzelmi önállóságon alapuló állapot, amely őszinte és hiteles döntések meghozatalára való szabadsággal (lelkiismereti szabadsággal) jár együtt, valamint a személyi szabadságjogok kiterjedésének területe, amely a legalapvetőbb emberi jogok megjelenítését foglalja magában. A fogalom értelemszerűen tartalmazza azt is, hogy az egyének szabadon rendelkeznek az életük, viselkedésük minden mozzanatával, amelyek az önszabályozással függenek össze.

Attitűd és tanulás

Az autonómiára való törekvés részben személyes attitűd, részben tanulás, nevelés és a környezeti hatások, fejlődés eredménye. Az a fejlődési folyamat, amely során a gyermek a felnőttek értékeit tükröző külső szabályoktól eljut az egyéni önszabályozásig. A fejlődési folyamat célja, hogy az egyén képes legyen választ adni az életében felmerülő alternatívákra, illetve képes legyen az élete adta keretek között megalkotni saját egyéni válaszait. Ebben a vonatkozásban az autonómia a kezdeményezés és a választás szabadságát jelenti, amik azokhoz az értékekhez igazodnak, amelyekben az egyén szocializálódott illetve a magatartásának jellegzetes vonásait tükrözik. A személyes autonómia kiterjed az élet minden területére. Az egészség, a fejlődés, a munka, a gondolkodás, a tanulás, hobby, a párválasztás, az érzések, saját vélemény kinyilvánításának szabadságára, de arra is, hogy az egyén mennyire ura a cselekvéseinek, és hogyan viszonyul az őt körülvevő emberekhez, a környezetéhez.

Az egyedfejlődés során, mindenki átmegy a biztonság igény csökkenő, és az önállóság igény növekvő fázisain. Ebben a fejlődéslélektani folyamatban kritikus állomás a serdülőkor, és az azt követő fiatal felnőttkor, amikor a biztonság keresés helyett az autonómia, a kötődések helyébe az individuum fontossága lép. Pszichológia és fejlődéslélektani kutatások arra mutatnak rá, hogy minél kevésbé fejlődik ki gyermekkorban az érzelmi önszabályozás képessége, felnőtt korban annál inkább függ majd a különböző kapcsolataitól. Minél kevésbé fejlődik ki a társas kapcsolatokban való viselkedés szabályozása, annál nehezebben kezeli a későbbiekben a családi, munkatársi, baráti stb. kapcsolatait. Ezek a nehézségek megjelenhetnek szeparációs, vagy függőségi problémákban, amik nem csak személyek, hanem döntések, tárgyak, szituációk vonatkozásában is igazak, hiszen mindegyikben jelen lehet az őszinte döntések meghozatalának hiánya.

Pszichológiai megközelítés

Az autonómia kérdését különböző területeken vizsgálták. Így filozófiai, pszichológiai, közgazdaságtani, politikatudománnyal kapcsolatos kutatások is folytak a kérdésben.

Ryan és Deci szelf-determinációs elméletében meghatározza a ma már klasszikusnak számító intrinzik és extrinzik motiváció közötti különbséget: míg az előbbi esetén a tevékenység végzése annak élvezetessége, érdekessége miatt történik, utóbbi fennállásakor külső hajtóerő dominál, az eredmény elérésének vágya indokolja a cselekvést. A képlet azonban ennél árnyaltabb, minthogy nem kezelhető diszkrét kategóriaként a motiváció e két típusa. Ryan és Deci későbbi kutatásában kiterjesztette elméletét, és egy kontinuum részeiként jelenítette meg az extrinzik és intrinzik motivációt.

Az önirányítási elméletekben kutatott irány az autonómiát a passzivitás – aktivitás párban vizsgálja, ahol a passzivitás az egyénre gyakorolt külső befolyások hatásaként értelmezi, míg az aktivitást a belső irányítás, autonómiaként. Tehát az autonómia egyfajta felelősségvállalás, amiben az egyén pontosan felismeri a viselkedésére, és annak következményeire gyakorolt hatását.

Pszichológiai megközelítésben Hmel és Pincus kutatásai az egyén ön-irányítási képességeként, illetve a másoktól való elkülönüléseként vizsgálták az autonómia szerepét és megnyilvánulási formáit.

Deci és Ryan értelmezésében az autonómia pszichológiai szükséglet az „önirányítás szabadsága”, ami sokkal inkább az én-tudatosságon alapszik, – jelentős szerepet játszva az egyén kiteljesedésében – mint külső vagy belső kontrollon.

Carver és Scheier három oksági orientációt különítenek el egymástól

·         Autonóm orientáció: a cselekvés önmeghatározott

·         Kontrollált orientáció: jutalom reménye, vagy kellemetlenségek elkerülése

·         Személytől független orientáció: külső tényezők hatására, amelyre nincs befolyásunk

Az önmeghatározással kapcsolatos kutatásokban a magas autonómiával rendelkező emberek magas én-tudatossággal, önértékeléssel, stressz-tűréssel, rendelkeznek, míg alacsony az önvád, negatív érzelmi állapotok, szégyen, bűntudat szintjük. A magas autonómiaigényű személyek a saját útjukat járják, mások csekély mértékben, vagy egyáltalán nem tudják befolyásolni, kényszeríteni őket.

Az egyéni autonómia személyiségbeli és viselkedéses tényezői a kutatások alapján fontos meghatározói az önkifejezésnek, kreativitásnak, alkotói folyamatoknak akár az önirányítás, akár a másoktól való elkülönülés elméleti irányát vesszük figyelembe. Az én-hatékonyság, az önmeghatározás magas foka egyrészt kielégíti az egyén autonómia igényét másrészt ezzel hozzájárul az egyéni motiváció minőségének kialakításához, ami viszont nélkülözhetetlen a kreatív folyamathoz.

A humanisztikus pszichológia irányzatának két meghatározó kutatója, Maslow és Rogers elméleteinek az alapja a teljességgel működő, önmegvalósító ember. Az önmegvalósítás felé való elmozdulás, az egyéni képességek és kreativitás megélése az autonómia felé mozdítja el a személyiséget, hiszen a fejlődési folyamat a tapasztalatok bővülését, a belső szabadság megőrzésének erősödését hozza magával. Az önmegvalósító ember főbb jellemzői: optimális, rugalmas alkalmazkodás, külső belső tényezőkre való nyitottság, törekvés a kihívásokra, találékonyság, spontaneitás

A motivációhoz kapcsolt személyes attitűd, képességek és készségek

·         Ingerérzékenység

·         Felelősségvállalás

·         Magas önbizalom

·         Szorgalom

·         Kötetlenségtudat

·         Kezdeményező készség

·         Önálló gondolkodás

·         Fizikai és mentális aktivitás

·         Érzelmi stabilitás

·         Nonkonformizmus

·         Komplex ingerek, meghökkentő helyzetek iránti érdeklődés

·         Frappáns problémamegoldások preferálása

·         A kétértelműség, bizonytalanság kedvelése (kételkedés)

·         Egyedi látásmód és jó lényeglátás

·         Konformizmustól való mentesség

·         Váratlan vagy furcsa helyzetek iránti nyitottság

·         Újszerű kérdésfeltevésre való beállítódás

A szakmai anyaghoz felhasznált irodalmak listáját megtalálhatod a Felhasznált irodalom menüpontban ITT.