Krea(k)tív Ifjúság NTP-FTH-15-0007

A projekt ideje alatt létrejött alkotások helye: www.fiatalvagyok.hu

A projekt keretében a fiatalok 5 csoportos foglalkozás napon és 5 coaching ülésen vettek részt. A csoportos foglalkozások élményeit az 5, írás kategóriában bekerült fiatal osztja meg:

Béres Máté, első alkalom:

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a „Legjobb vagyok” Tehetségmentoráló Közhasznú Nonprofit Kft. átal támogatott “Krea(k)tív Ifjúság” 16 döntőse 2016 március 19-én találkozhatott először.

A szerencsés továbbjutók egymás megismerésén túl, részt vehettek egy önismereti foglalkozáson, egy szakmai képzésen, illetve egy projektmenedzsment modulon, ahol mindenki bemutathatta magát és képességeit. Később három fős csapatokba osztották fel őket (1 képszerkesztő, 1 videós, 1 író), akiknek a verseny végéig közös pályamunkákat kellett elkészíteniük.

Az első témalabor alkalmával az újságírás mesterségébe nyerhettek betekintést a “kre(k)tívok”, ahol feladatképp egy saját publicisztikai művet kellet írniuk.

Végezetül a kreatív workshop keretén belül a csapatok megkapták a feladatukat és lehetőségük nyílt kitárgyalni, hogy mivel bizonyítsák be, hogy ők a legalkalmasabbak a Barcelonai út  megnyeréséhez.

Rácz Dávid Zsolt, második alkalom:

Mit jelentett számomra ez a program? Magát az író világot, a képzelet és álom valósággá válását. Önmagam megismerhettem teljes mértékben a tesztek és a feladatok segítségével, Annától és Nórától pedig nagyobb talpraesettséget és határozottságot tanultam. Adritól és Andrástól a projektmenedzsment és  az időgazdálkodással kapcsolatos ismereteket sajátítottam el, és természetesen el is kezdtem használni őket, de mire ez teljesen rutinszerűen fog menni, még szükség van pár pofonra, de végül a siker így lesz adott!

Dézsi Fruzsina, harmadik alkalom:

A harmadik workshop alkalmával szó szerint és képletesen is kerestük a helyünket: a végletekben gondolkodtunk és olyan ellentétpárokat állítottunk szembe egymással, amelyek az életvezetés és a karrier szempontjából fontosak, így kiderült, ki mennyire sikerorientált, vagy éppen kinek számít jobban az, hogy igazán élvezze a napjait. Az egyes állítások számunkra érvényes igazságát egy egytől százig tartó skálán kellett jeleznünk, mégpedig úgy, hogy a szélső értékek a terem két sarkai voltak, mi pedig ahhoz a körülbelüli százalékértékhez álltunk, amelyikkel a leginkább azonosulni tudtunk. Ugyanakkor sokszor kiderült, hogy mégsem olyan egyértelmű egy-egy kérdés, sőt! A beszélgetés során jelentősen átértékelődhettek a vélemények, volt példa helycserés támadásra, méghozzá nem is egyszer – vagyis megtudtuk, miként is gondolkodunk valójában, ha lebontjuk magunkról a sztereotípiákat.

Az óra második részében szintén az önismeret állt a középpontban: nyolc-tíz olyan tulajdonságot kellett felírnunk egy papírra, ami a leginkább jellemez minket. Persze kiderült, hogy mindannyian ugyanabban a sémában gondolkodunk, és csupán frázisokkal dobálózunk, ezzel pedig nem mutatunk mást, csakis azt, hogy éppen olyanok vagyunk, mint bárki más. Éppen ezért kénytelenek voltunk abbahagyni a felszín kapargatását, és előcsalogatni magunkból mindazokat az értékeket, amelyek egyedivé tehetnek bennünket.

A workshop második része igazi csemege volt a videósok számára, de azok is élvezték, akik azt sem tudják, hogy a Canon és Nikon harca valójában a harmadik világháború, ugyanis a kortárs médiaművészettel kerültünk közelebbi kapcsolatba, mégpedig – szerencsére – nem a legkézenfekvőbb módon: a Gyűrűk ura képkockái segítségével megalkothattuk a saját harci jelenetünket – mindezt úgy, hogy közben a zene irányította a gondolatainkat. (Nota bene: A rockzenére trappoló királyok és a popslágerre acsarkodó trollok egyvelege mindenkiben mély nyomott hagyott, még a papír zsebkendők is előkerültek. Sírtunk a nevetéstől.)

A projektmodulban az első csoportfeladatokat értékeltük, és talán ez volt a nap legizgalmasabb része. Voltaképpen nem is azért, mert megtudhattuk, hogy melyik triumvirátus ünnepelhet fél öt után egy civilizált romkocsmában (természetesen csak a hangulat kedvéért szükséges eme környezet), hanem mert végre választ kaphattunk olyan kérdésekre, amelyeket egymásnak sem mertünk feltenni. Ráláttunk arra, miként is gondolkodik a saját csapatunk tagja az együtt töltött időről, a befektetett energiáról, a kész feladatról. Az eredményhirdetés után pedig mindenki még nagyobb lendülettel vetette bele magát a második projekt tervezésébe, hogy megmutassa: tud még jobb lenni. Mert mindig van feljebb, és éppen ez a lényeg: soha nem megállni. Ha pedig ezt megértettük, akkor máris valami olyat kaptunk ettől a naptól, amibe mindvégig belekapaszkodhatunk, miközben keressük a helyünket és önmagunkat is.

Csillik Kristóf, negyedik alkalom: 

Mint mindig, most is az önismereti modullal kezdtük. Ezúttal azonban nem egyszerűen magunkról beszéltünk. Szembesültünk önmagunkkal. Hintya András, az egyik csapat coach-a videofelvételeket készített rólunk, amiket aztán közösen visszanéztünk és kielemeztünk.

A szakmai tréninget Grőb Krisztina, fotós tartotta. A digitális storytelling lehetőségeiről beszélt, illetve a történetmesélés és a nem-formális oktatás kapcsolatáról, hogy egy történet mennyit segíthet egy komplex folyamat megértésében. Hogy ezt szemléltesse, storyboard-okat mutatott és rajzoltatott velünk.

Végül a saját projektjeinkről volt szó. Kis körben dolgoztunk, letisztáztuk a célcsoportot, az elérési útvonalakat, a vevői kapcsolatokat, szóval a klasszikus business canvas modell mentén építgettük a projektünket, közben a coach-ok a csapatok között járkálva beszélgettek, segítettek konkretizálni az elképzeléseket.

Szerényi Tamás, ötödik alkalom:

A workshopon interaktív gyakorlatok segítségével igyekeztünk lebontani a családi felmenőinktől megörökölt negatív, sokszor gátló sztereotípiákat. Közösen utánajártunk, miben gyökerezhetnek ezek, és hogyan tudjuk felhasználni őket. Ezt követően rátértünk a 2. projektmunkára, amelyet részletesen elemeztünk, és azt boncolgattuk, hogy mely dimenziókban sikerült fejlődni, előrelépni az anyaggal. A munkát projektmenedzsment szempontból is vizsgáltuk. Megnéztük, hogyan alakult a feladatok leosztása, a részfeladatok megszervezése, időzítése, illetve átbeszéltük, hogyan sikerültek a coaching alkalmak. A nap végén pontoztuk a saját munkánkat, és kiderült, a zsűri hogyan értékelte a teljesítményünket.